Művészet, kultúrtörténet

A Puccparádé nem más, mint útmutatás a heti takarításhoz. Végiggondolt, egyszerű módszer, amely lépésről lépésre halad; fürdőszoba, konyha, portörlés, porszívózás. Feltételezzük, hogy Ön szívesebben tesz bármi mást, mint hogy drága szabadidejét lakása, háza takarítására pazarolja. Szeretné, ha a lélekölő házimunka mellett több szabadideje lenne? Olvassa el kiadványunkat és kövesse tanácsait! Ez a könyv legalább annyira szól a személyes szabadságról, mint a takarításról.
 

„A bohém művészvilág franciaországi végnapjainak rendkívüli portréja. James Lord lenyűgöző tour de force-át adja annak a kornak.” - Barbara Probst Solomon a The Washington Post Book Worldben.

„Lord naplóira épített, szívfájdító prózafolyamának lüktető visszaemlékezései elvezetik az olvasót a háború utáni, elfoglalt Párizsba. Akit érdekli Picasso, Párizs és a modern művészet, el kell olvasnia ezt a könyvet.” - Ellen Bates a Library Journalban.

A regény – a szerző huszadik könyve – egy kiváló orvos, pontosabban belgyógyász-pszichiáter életéről, de tágabb értelemben a huszadik század elképesztő irracionalizmusáról szól.
Fábián Artúrt, a lobogó hajú szegedi egyetemistát, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas rektor-professzor tanítványát a század viharai először a jugoszláviai Bor kő- és rézbányájában szorítják rabszolgamunkára, majd a partizánok fogságába kerül, ahol önkéntese lesz az antifasiszta harcnak. Később a katonai kórház sebészének segédjéből Tito kezelőorvosává emelkedik. Ebből aztán Rákosi Magyarországán csak baja származik.

Népszerű és örök társalgási téma, hogy Salvador Dalí őrült volt vagy zseni. Már a kérdés is szertefoszlik, ahogy a könyv lapjain peregnek előttünk a katalán művész életének eseményei és alkotásai. Nem lehet őrült, aki ilyen fokú céltudatossággal, éles elméjűséggel játszik egész életében. Ki volt ez a spanyol művész valójában? Vajon választ kapunk a kérdésre, ha összeillesztjük élete mozaikdarabkáit?

Amikor Sigmund Freud 1900-ban megjelentette az Álomfejtést, forradalmian új irányba terelte kortársai önismeretét. A hirtelen népszerűvé vált tanok azonban nehezen kerültek be a tudomány hierarchiájába, a pszichoanalízis egyetemi-akadémiai elismertetéséért Freudnak egész életében küzdenie kellett.

A könyv hosszabb, életrajzi része a fiatalkori naplókon és leveleken keresztül mutatja be a freudi eszmerendszer kialakulását a klinikai tapasztalatszerzéstől az analízis módszertanának fokozatos kidolgozásáig, és az emigrációs évek kevésbé ismert tényeivel zárja le az életrajzot.

Az ifjú Wolfgang Amadeus Mozart – akár egy cirkuszi látványosság – elbűvölte a közönségét, és kezdetben nem annyira a zenei tudása, inkább fiatal kora vonzotta a nézőket. A korabeli „show biznisz” pillanatnyi felfedezettjeként került csupán reflektorfénybe?

„Valójában a mostani Németország ugyanúgy jelent nekem bánatot és örömöt, sebeket és virágokat, pótolhatatlan veszteségeket és hatalmas kincseket, mint gyermek-, ifjú- és érett koromban.”

Milyen történelmi korban kell születnie annak, aki olyan írói sikerekre áhítozik, mint a Francia Akadémia nagydíját és a Goncourt-t is besöprő Michel Tournier? Aki képes a legnagyobb rémségeket is szenvtelenül előadni, amivel annál inkább sokkolja az olvasót.

A Szibériában született Andreï Makine 1987 óta él Franciaországban, A francia hagyaték című könyve elsöprő sikert aratott, több mint 20 nyelvre fordították le, majd a Goncourt-díjat is megkapta. E legpárizsibb orosz író, a szülőföldje által inspirált hosszú regények után műfajt vált, s olykor pátosszal, olykor kesernyés humorral megírt esszékötettel készteti olvasóit korunk értékeinek újragondolására. A fő megszólítottak ugyan a franciák, az érintettség azonban általános. A dilemma: elveszíti-e lényegét egy nemzet a globalizált világban?

Végre egy könyv, amely nem az unalomig ismételt közhelyeket szajkózza Einsteinről! Végre egy könyv, amely felvállalja, hogy Einstein professzor hulla unalmas órákat is tudott tartani, ha éppen nem érdekelte a téma. És végre egy könyv, amely nemcsak a tudósról szól, aki a képletek tengerén vitorlázik. Einstein azon kevés természettudósok egyike, aki nem a tudomány burkában élte le az életét, hanem tudatosan részt vett a társadalmi életben, és ha kellett barikádra vonult egy ügy érdekében.

Ha megkérnének néhány hölgyet, mondjanak példát az antiférfi típusra, Woody Allen biztosan dobogós lenne. Ezek után ki gondolná, hogy megőrültek érte a nők? Ki ne tudná megnevezni legalább egy filmjét? De vajon mit adott a világnak? Mert hiszen minden filmje a szex és a halál körül forog! A huszadik század parabolikus görbe tükrét durván belenyomja az arcunkba, nevetségessé tesz bennünket magunk és partnerünk előtt. Pedig úgy általában nem kedveljük, ha lelepleznek.