Riemann, Fritz

Gyakran megesik velünk, hogy görcsbe rándul a gyomrunk, a torkunkban mintha gombóc lenne, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket. És mégis rettegünk: valami ismeretlentől, irracionálistól, megmagyarázhatatlantól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dolgoktól való érthetetlen iszonyodás kórképe.

A szerző hiteles nyíltsággal szól az élet utolsó negyedének esélyeiről és rendeltetéséről: arról, hogy idejekorán gondolnunk kell öregségünkre, foglalkoznunk kell vele, mert korántsem mindegy, hogy azt felelősen és bölcsen mi magunk formáljuk-e, vagy az formál  illetve deformál bennünket. A szerző abból indul ki, hogy az ember boldogságra vágyik, s ezt hajlamos kisgyerekkorának mintájára kívülről várni, holott arra születtünk, hogy felnőjünk – külső és belső világunk felelős gazdáivá.