Eric Berne (1910−1970) amerikai pszichiáter eredetileg segédkönyvnek szánta az Emberi játszmákat szakemberek számára, így őt magát is meglepte, amikor kötete a művelt laikusok körében is villámgyorsan bestsellerré vált. A siker nemcsak drámaian újszerű elméletének volt köszönhető, hanem a könyv nyelvezetének is, mely frappáns, izgalmas, „letehetetlen” olvasmánnyá avatja a mindnyájunk által mindennap elszenvedett, de soha korábban néven nem nevezett „játszmákat”. 1964-es első megjelenése óta az Emberi játszmák ma is minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai kiadványa.

Ki fogja be a szülő száját, ki fogja le a kezét, ki állítja meg, amikor gyalázza, veri, kínozza, vagy éppen megerőszakolja gyermekét? Kik azok a mérgező szülők? Esetleg Ön is az áldozatuk volt, vagy még ma is az? Netán úgy bánik saját gyerekeivel, ahogy Önnel tették a szülei? Magánéleti kapcsolatai rendre kudarcot vallanak? Fél az intimitástól, vagy éppenséggel annyira ragaszkodik a partneréhez, hogy mindent elnéz neki? Nehezen érvényesíti az érdekeit, és gyakran meghátrál vagy fellázad, ha ellenállásba ütközik?

Hasonlóan az először 2008-ban megjelent "Sors és sérülés" című kötetemhez, ez a gyűjtemény is több tanulmányból áll. Némelyik a korábbiaknál messzebbre tekint, mert az évek múlásával egyre több terület kezdett érdekelni. Most is több írás foglalkozik természetesen a személyiség alakulását befolyásoló korai hatásokkal, a szülők és más fontos felnőttek áldást vagy átkot hozó működésével. De ma már nem hiszem, hogy minden adottságunk megmagyarázható lenne életrajzunkból.

Egyre jobban meggyőz az a tapasztalom, hogy rengeteg dolgot hozunk magunkkal; hogy vannak sok-generációs örökségeink, melyeknek legtöbbször nem vagyunk tudatában; hogy nemünk ugyanúgy megszabja ezerféle lelki adottságunkat, ahogy kulturális örökségeink is behatárolnak. Ilyen irányokba is elkóboroltak gondolataim az elmúlt évek során, amint nemcsak terápiás tapasztalataim és késői tanulási élményeim, hanem olvasmányaim is egyre erősebben csillantottak fel számtalan idetartozó tényt.

Bár a befelé forduló, csendesebb introvertáltak és a társaság- és élménykereső extrovertáltak aránya nagyjából egyforma az emberek között, a nyugati kultúra mégis a harsányabb extrovertált viselkedést részesíti előnyben, olyannyira, hogy az introvertáltak gyakran kénytelenek saját természetüket elnyomva extrovertáltként viselkedni, ha boldogulni akarnak az életben – pedig nekik köszönhetjük többek között az Apple-t, a relativitáselméletet vagy Van Gogh napraforgóit is.

• Miért teszünk olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet?
• Milyen belső program irányítja tetteink zömét?
• Hol tanultuk az életünket megkeserítő pszichológiai játszmákat?
• Valóban magunk írtuk-e meg életünk tervét?
• Miért éppen az önismeret menthet meg bennünket a beprogramozott csapdáktól?

Ezekre a kérdésekre keresi a szerző a választ, remélve az olvasó közreműködését. Ebben a könyvben F. Várkonyi Zsuzsa sokéves önismeret-tanítási tapasztalatát összegzi nemcsak a segítő foglalkozású szakemberek, hanem az érdeklődő laikusok számára is.

Sárvári György az egyik legnevesebb coach hazánkban. Ez a kötet rövidebb, inspiráló írásainak gyűjteménye, az alapanyaga élő, érző, megbicsaklott és emiatt szerethető, önmagukon erősen dolgozó emberek élettöredékeiből származik. Mozaikok, amelyek egyéni sorsokból építkeznek, de a mostani emberiség keresését tükrözik. A szerző szavaival: „Mindannyian össze vagyunk kötve, működik bennünk a kollektív tudattalan, és nem csak a sorsunk, hanem a keresésünk is hat egymásra. Hiszek benne, hogy aki elindul az önismeret rögös útján, nem csak magáért teszi, hanem a környezetéért is. Nem pusztán a saját életét emeli fel, hanem a mellette állókét is.

Ezek az írások a coaching, a terápia és a sport határvidékéről érkeztek, mondhatnám azt is, átjárhatóak. Van, ahol megmaradnak a határok, de van, ahol a coaching átvált terápiára, vagy fordítva.

„Miért vagy olyan csendes?”

"A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek e hősei a túléléssel küszködnek. Talán szebben, mint sok kortársuk.

A rejtett agresszív személyek mindennél fontosabbnak tartják a győzelmet. Soha nem nyíltan támadnak, hanem félrevezető és megtévesztő manipulatív taktikák egész tárházát alkalmazzák eltökélten, ravasz módon, sőt esetenként irgalmatlanul, csak hogy megkapják, amit akarnak – ám közben gondosan ügyelnek arra, nehogy mások meglássák igazi arcukat.