Művészet, kultúrtörténet

„Meghitt és provokatív elmélkedés a zsidó létről a régi és az új világ között." – Bernhard Schlink

„Monroe Price Bildungsromanja életteli és szórakoztató, sodrása olykor egy Michael Crichton-krimiével vetekszik, érvelésének meggyőző ereje pedig egy New York Times-vezércikkével. A szerző Bécsben született nem sokkal az Anschluss után, pólyában vitték ki az Egyesült Államokba, ahol egy sikeres jogász és tudós többé-kevésbé háborítatlan életét élte.

Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés „beleesik”? Ez a könyvecske – noha az emberek többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja – az előbbi felvetésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük.

A mára alapművé vált kötet új, tizedik kiadása Erős Ferenc utószavával bővült.

Milyen valójában az élet a rácsok mögött Magyarországon? Fiáth Titanilla könyvében saját börtönpszichológusi munkája alapján a börtön belső világát mutatja be, azokat az íratlan szabályokat, amelyek meghatározzák, kiből lesz „menő” és kiből „csicska”, ki ehet asztalnál és ki alhat alsó ágyon.

Változó képletek, változatos perspektívák − a születésnapi kötet címe Tardos Róbert sokszínű, és több tudományterületen már most klasszikussá váló munkásságára utal. A változó képletek kutatási témáinak állandó reflektív és új társadalmi helyzetekhez igazodó átgondolását jelenti. A változatos perspektívák kifejezés Tardos Róbert különféle tudományos kérdésekre adott sok szempontú, multidiszciplináris megközelítésére utal, amely mind az elméleti, mind a módszertani sokszínűséget és egyben új utak keresését is jelenti.

„Miután a tárgy létrejött, olyan dolgokat vélek felfedezni benne átalakultan és új környezetben, amelyek mélyen megindítottak, gyakran anélkül, hogy tudatában lettem volna; olyan formákat, melyeket magaménak érzek, de gyakran anélkül, hogy azonosítani tudnám őket, s ez még inkább felkavar.”

„A pszichiátriával tehát valami baj van. Mi ez a baj? Honnan ered? Mi lesz ebből? Mi a pszichiátria jövője?”

A pszichiátria ellentmondása: orvostudományként olyan területen működik, amely inkább lélektan és társadalomtudomány, nem tudja kezelni az emberi viselkedés etikai problémáit, nem tudja elválasztani egymástól a normálist és a kórost, [...] nincs önálló emberképe, nem tud kommunikálni a társadalommal. Viszont a gyógyszergyártó és gyógyszerforgalmazó cégek más orvosi ágazatokban nem tapasztalható méretű befolyást gyakorolnak rá, és tevékenységét hatalmas marketingtérré változtatják. — Részlet a Bevezetésből