Újdonság

Egyik arcuk szórakoztató, magával ragadó, gyakran elbűvölő. A másik egy érzelmek és empátia nélküli vadállaté. Körbeszaglásznak, bizalmunkba férkőznek, levesznek a lábunkról, aztán kímélet nélkül lesújtanak. Hol az érzéseinkre, a szeretetünkre, naivságunkra, hol a pénztárcánkra, hol pedig a testi épségünkre, az életünkre. Felbukkanhatnak a segítőkész jó barát, a magányt enyhítő társ, jóképű férj vagy bomba nő feleség, ragyogó szakértelmű üzletember, vagy akár orvos, ápolónő, ügyvéd, lelki fájdalmakra gyógyírt ajánló pszichológus álarcában. A maszkok sokfélék, a lényeg, a tartalom mindig ugyanaz: a vágyaik azonnali kiélése, önös, másokat maguk alá tipró céljaik könyörtelen megvalósítása. 

Uriél fiatal rabbi, aki Amerikából tér vissza Magyarországra az 1960-as évek végén. Vidéken vállal állást, mert abban reménykedik, hogy ott kevésbé lesz szem előtt, és a felső vezetés utasításait sem kell majd szolgai módon végrehajtania. Hamarosan azonban rádöbben, hogy a fővárosiak által lenézett vidéki rabbiállás egyáltalán nem veszélytelen pozíció...

Gyakran megesik velünk, hogy görcsbe rándul a gyomrunk, a torkunkban mintha gombóc lenne, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket. És mégis rettegünk: valami ismeretlentől, irracionálistól, megmagyarázhatatlantól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dolgoktól való érthetetlen iszonyodás kórképe.

Eric Berne, a világszerte ismert és népszerű Emberi játszmák című könyv szerzője, a tranzakcióanalitikus (röviden TA) irányzat megteremtője olyan „pszichológiáról álmodott, amely mindenkié”. Gondolatrendszere rávilágít, hogy problémáink rendezésében, életünk kormányzásában felelősen részt vállalhatunk, kezünkbe vehetjük sorunk alakítását.

„A pszichiátriával tehát valami baj van. Mi ez a baj? Honnan ered? Mi lesz ebből? Mi a pszichiátria jövője?”

A pszichiátria ellentmondása: orvostudományként olyan területen működik, amely inkább lélektan és társadalomtudomány, nem tudja kezelni az emberi viselkedés etikai problémáit, nem tudja elválasztani egymástól a normálist és a kórost, [...] nincs önálló emberképe, nem tud kommunikálni a társadalommal. Viszont a gyógyszergyártó és gyógyszerforgalmazó cégek más orvosi ágazatokban nem tapasztalható méretű befolyást gyakorolnak rá, és tevékenységét hatalmas marketingtérré változtatják. — Részlet a Bevezetésből

Ez a könyv olyan eseményekről szól, melyeket milliónyi magyar átélt: háborúról, holokausztról, az elnyomó (akár jobb-, akár baloldali) politikai rezsimek általi üldöztetésről, vagyis a közszférában zajló erőszakról. Ez a könyv olyan eseményekről szól, melyeket napjainkban is százezren élnek meg: partnerbántalmazásról, szexuális zaklatásról, gyerekbántalmazásról, vagyis a magánszféra rejtettségében zajló erőszakról.

A Miki nem életregény és nem holokausztkönyv, de persze az is. Valójában a kisember tántorgásait írja le az író kedves, mosolyt fakasztó szavaival. A könyvből kiderül, hogy igenis lehet háború, lágerélet, terror, mellőzés, szökések és lebukások után mindig újra és újra talpra állni, előremenni, élni, boldogulni, boldognak lenni.

Ismerd meg önmagad! − az önismeret az emberiség ősi vágya, de mi ennek a legjobb módja? Vajon a befelé tekintés, belső folyamataink, érzéseink megfigyelése visz közelebb önmagunkhoz, vagy ez inkább félrevezet minket? Egyáltalán, megismerhetjük-e valóban saját magunkat, van-e tudatos hozzáférésünk azokhoz a lelki folyamatokhoz, amelyek meghatározzák érzéseinket, ítéleteinket és motivációinkat?