Az összes könyvünk

„Már százszor megmondtam…” − hangzik el nap mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a „megoldással” akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan?

Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél − már a kisgyerek is − pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is ilyen kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást − éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről, igényeiről.

„Meghitt és provokatív elmélkedés a zsidó létről a régi és az új világ között." – Bernhard Schlink

„Monroe Price Bildungsromanja életteli és szórakoztató, sodrása olykor egy Michael Crichton-krimiével vetekszik, érvelésének meggyőző ereje pedig egy New York Times-vezércikkével. A szerző Bécsben született nem sokkal az Anschluss után, pólyában vitték ki az Egyesült Államokba, ahol egy sikeres jogász és tudós többé-kevésbé háborítatlan életét élte.

A kötet életvezetési és „túlélő” készségeket kínál egy gyorsan változó, zsúfolt és konfliktusokkal teli világban − ötvözi egyrészt a tudományos eredményeket, másrészt azokat a technikákat, amelyeket a konfliktusrendezés mesterei, a túsztárgyalók alkalmaznak.

AMIKOR EGYMÁSSAL BESZÉLÜNK

Munka, emberi és párkapcsolatok, mindennapi élet: egyfolytában kommunikálunk egymással, de még a legegyszerűbbnek tűnő helyzetek is rejtenek buktatókat. Nem elég megfelelően kifejezni, meg is kell értetni magunkat − és akkor a másik ember megértéséről még nem is beszéltünk!