BörtönKÖNYVbemutató

Szeretettel várunk Börtönkönyv című új kötetünk bemutatójára mindenkit, akit érdekel, milyen valójában az élet a rácsok mögött Magyarországon!

Fiáth Titanilla saját börtönpszichológusi munkája és kultúrantropológiai megfigyelései alapján mutatja be a börtön belső világát, azokat az íratlan szabályokat, amelyek meghatározzák, kiből lesz „menő” és kiből „csicska”, ki ehet asztalnál és ki alhat alsó ágyon.

Megtudhatjuk, miért írnak filccel Hugo Boss feliratot a rabruhákra és hogyan dekorálják a tiltás ellenére is a celláikat a fogvatartottak, hogyan élik meg a szexualitást és az idő múlását, hogyan főznek, pletykálkodnak – vagyis hogyan próbálnak boldogulni és egyéniségüket, sőt szabadságukat megőrizni a börtön zárt, korlátozott világában.

A szerzővel a kötetről Fliegauf Gergely börtönpszichológus és Valuska László kulturális újságíró beszélget.

Helyszín és időpont: november 12., hétfő 18.30; Bálint Ház (1065 Budapest, Révay utca 16.). A könyv a helyszínen is megvásárolható, 3490 Ft helyett 2500 Ft-os áron!

A kötetről és a szerzőről bővebb információ található honlapunkon, ahol bele is lehet olvasni a könyvbe!

A Háttér Kiadó nevében szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Részletek a könyvből:

S., a cigaretta- és kávéadagját takarításból és ruhamosásból fedező elítélt sírva érkezik az irodámba. A kisfia néhány órával a születése után elhalálozott. A beszélgetés végeztével arra kér, segítsek neki átkerülni M. zárkájába, aki a „testvére”. Elcsodálkozom. M. az egyik legkeményebb, „legkomolyabb hírű” elítélt a börtönben. Furcsa, hogy az előttem zokogó férfi még sohasem tett említést a rokonról, akivel egy intézetben helyezték el − a fogvatartottak anyagi megfontolásból, a látogatás megkönnyítése miatt, illetve a börtönártalmakkal való megbirkózás érdekében többnyire jelzik, ha rokonaik vannak az intézetben, és legalább a közös szinten való elhelyezésüket kérik. Átmegyek M.-hez, hogy megkérdezzem, befogadja-e a zárkájába a rokonát. Elkerekíti a szemét: soha életében nem hallott az állítólagos „testvérről”, különben is „fullon van a zárka”. Mikor azonban megtudja, hogy S. a kisfiát gyászolja, rögtön helyet készít. „Alsó ágyat csinál” a testvérének – vagyis felküldi a legkevésbé stabil embert, aki ez idáig lenti fekhellyel rendelkezett, az emeletes ágy tetejére –, a kérésemre pedig, hogy figyeljenek oda S.-re, és lehetőleg ne „találja meg” senki, gorombán odaveti: „Minek néz maga engem? Állatnak?”

*

T. Tamás megigazítja a szék karfájára helyezett, Chanel márkájú kiskabátot, és helyet foglal. Szemből jól láthatom, hogy ezen a héten Gianfranco Ferré inget választott a pszichológusi meghallgatásra. „Piszkáltak már, hogy gyerekes vagyok, hogy márkaneveket írok a ruhámra – mondja, amikor észreveszi, hogy a golyóstollal felvésett feliratot fürkészem –, de nem érdekel. Ha már rabruhában kell lennem, legalább kövessem a divatot, nem? A másik meg az, hogy így megmutathatom a Nike-ba ragadt embereknek, hogy van elegáns kollekció a tévében látottakon kívül is.”

*

„Ma volt az anyák napi ünnepség, a zárkatársam lenn volt, ő mesélte az egészet. Néhányan versekkel készültek a fiúk közül. Amikor az anyák bevonultak, már akkor volt, aki bekönnyezett, aztán a fegyházas, T. (egy viszonylag nagy tekintélynek örvendő elítélt – F. T.) a vers közben elsírta magát. Innentől kezdve elszabadult valami, mert mindenki könnyezett. Az anyáknál ez végül is természetes. A zárkatársam és a mellette ülő spanja azt mondták, tartani fogják magukat. Nem sikerült. Az anyja a kemoterápia után fejkendőben jött be hozzá, nem csodálom, hogy sírt. Jól tudom tartani magam ilyen helyzetekben, de ha anyám is így jönne be, azért bepárásodtam volna én is. Ez amúgy is olyan alkalom és helyzet, ahol nem férfiatlan dolog a sírás.”

*

„A menők elvárják, hogy az ő csajkájukba több kerüljön, mint a zárkatársaikéba – írja egy ételosztóként foglalkoztatott elítélt –, még akkor is, ha nem is szeretik azt a kaját. Csak a tudat kell, hogy ők többet kaptak. […] Egyszerű trükkök ezek, például megfogok négy szalámit, de hangosan csak hármat számolok. [...] Van, aki óriási csajkát ad ki, mert abban nagyon hülyén néz ki a rendes adag, és be is jön, mert mindig tesznek még rá.”