Balogh Anikóval beszélget Nádor Tamás

A Háttér Kiadó, ha a kicsik egyike is, nem áll a háttérben. Igaz, harsány előtérbe sem tolakszik. Megelégszik azzal, ha olvasóinak kezébe adhat önismereti műveket. Feltárva, vagy legalább közelítve azt, ami nem rajtunk van, hanem bennünk, ami életünk hátterében rejlik. Érzelmeink, ezernyi emberi játszmánk megjelenítője a Háttér Kiadó. Kínál persze nem kevés mást is: tudományos írásban, emlékezésben, szépirodalomban egyaránt elgondolkodtató, de azért sokak számára hozzáférhető, végső soron szintén életsegítő könyveket. Kimondatlanul sugallva: skandalumok, ricsajok, robbanások hátterében talán még lehet régimódian olvasni, olvasni.

- Az új magánkönyvkiadók egyik "matuzsálemének" (hiszen a cég már tizenhét esztendős) ügyvezetője honnan és mikor érkezett ide? Mennyiben részese, formálója ennek a történetnek?

- Egész felnőtt életemet a szakmában töltöttem. Érettségi után, 1964-ben a Kossuth Lajos utcai Egyetemi Könyvesboltban helyezkedtem el, s helyettes vezetőként 1985-ig ezt a munkát végeztem. 1985 könyvhetén megnyitottam a Corvina Zenemű Mintaboltot, amelyet 1989-ig vezettem. Akkor jöttem át az 1987-ben létrehozott Háttér Lap- és Könyvkiadóhoz, amelyet Erdei Grünwald Mihály - szakmánk legelső magáncégeinek egyikeként - alapított főként háttér információk szolgáltatása céljából. Idővel az arculat módosult: ezoterikus műveket publikált a Háttér (például Szepes Mária, Zsoldos Péter, Egely György tollából). Sikert hoztak a "repülős" kötetek is. Jómagam 1989 januárjában kerültem ide, 1994-től vezetem a kiadót. Így éppen a tizedik születésnapomon beszélgetünk.

- S tíz évvel ezelőtt változtatott-e a kiadó arculatán?

Úgy tetszik: jócskán, hiszen manapság másféle köteteket publikálnak, mint egykoron...
Nem tartozom azok közé, akik úgy vélik, bárhová lépnek, ott tabula rasát kell teremteniük. De azért persze ízlésemet, gondolkodásmódomat a Háttér Kiadóban is próbáltam-próbálom érvényesíteni. Alkalmazkodva az olvasók igényeihez. A rendszerváltozás után néhány évvel természetesen paradigmaváltás is történt. Sok minden összeomlott, változott a magánéletben is, az emberek számos olyan kérdéssel, gonddal-bajjal szembesültek, amelyre korábban egészen más válaszokat kereshettek, adhattak. Lélek-kontroll sorozatunk erre reagált, érzett rá. E kötetek lelki jelenségekkel foglalkoznak, létünk rejtett rétegeibe, "hátterébe" segítenek betekinteni. Életmódsegítő, lelki tanácsadó könyvek tehát, a szó tág értelmében. Vannak köztük mélyen elgondolkodtató, magas színvonalú alkotások (mint például Aaron T. Beck A gyűlölet fogságában című műve), és vannak olyanok, amelyeket, noha szintén nívósak - Buda Béla pszichiátert idézve -, akár aluljáróban, metrón is el lehet olvasni (ilyen mondjuk Susan Forward Mérgező szülők című írása). Erich Berne Emberi játszmák, vagy Erich Fromm A szeretet művészete című könyve már korábban bestseller volt, ezeket is beillesztettük szériánkba. Évek óta tevékenységünk gerincét képezik a sorozat - gyakran több kiadásban is kelendő - darabjai. Egy ridegedő, merőben racionális (vagy éppen gyakorta irracionális) világban sokak számára nélkülözhetetlenek az efféle lelki kapaszkodók. Pusztán a kötetek címe is jelezheti, mennyire sokrétűen próbálják cselekedeteink érzelmi-emocionális hátterét megrajzolni: A rombolás anatómiája; A szeretet művészete (Erich Fromm), A szorongás alapformái; Az öregedés művészete (Fritz Riemann), A vágy csendje (Dalma Heyn), Bensőséges kötelékek (Desmond Morris). Hadd jegyezzem meg: Fromm A rombolás anatómiája című könyvét az Amerikát ért terrortámadás előtt kezdtük fordítani. Megérezve, hogy - ezúttal szó szerint - mi van a levegőben. Nemrég indult Tűzhely-sorozatunk "rokona" elődének. A Nők a Nőkért Egyesülettel együttműködve adtuk ki Judith Herman Trauma és gyógyulás című művét. Alcíme - Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig - jelzi, hogy a továbbiakban is mire készülünk.

- Kiadványjegyzékük egyébként széles körű választékot kínál - szépirodalomtól emlékezésig, régészettől stílustörténetig. Mi fogja ezeket egybe, mitől Háttér-könyv a Háttér-könyv?

- Nincs szigorúan zárt profilunk. Lehetőségeinken túl megint csak vonzalmaim döntenek a választásban. Jobban talán, mint kellene, hiszen nem tudok úgy tervezni, hogy kizárólag a piacra gondoljak. És - régimódian - azt se tartom bajnak, ha némelyik kötetünk nem fogy el egyetlen hónap alatt. A többség, szerencsére, így is gazdára talál. Ami eklektikusságunkat illeti: valóban publikáltuk például Karinthy Frigyes Így írtok ti című könyve első kiadásának hasonmását (indok: elfogultságom); megjelentettük Vajay Szabolcs Svájcban élő magyar professzor "Győztünk Mohácsnál" című regényfolyamát (ok: varázslatos személyiség, remek könyv); kiadtuk James Lord Egy Giacometti portré című feljegyzéseit (magyarázat: a szerző modellt ült a művésznek, s közben a művész "modellt ült" neki; mi pedig a kis kötetet a pesti Giacometti-kiállításhoz társítottuk). S a dolognak lesz folytatása: James Lord Picasso-könyvét is kiadjuk, és szerencsénkre Picasso-tárlat lesz nálunk. Terveinkben szerepel egy Stephen Hawking, illetve egy Salvador Dalí "kismemoár" is. Újra közöltük továbbá például Ceram A régészet regénye című alapművét, illetve az autodidakta Trója-kutató Heinrich Schliemann feljegyzéseit, leveleit.(érv: archeológia-imádatom). Hál'istennek olvasóink ízlése gyakran találkozik az enyémmel. Így a Háttér Kiadó azért megáll a lábán.

- Egykori könyvesbolti ügyfelei és mai üzleti partnerei egyaránt épp eme határozott ízlését és barátságos stílusát emlegetik. Cégét is így vezeti?

- Mindössze ketten vagyunk: szerkesztői, kereskedői, propagandista stb. minőségben egyaránt én tevékenykedem, kolléganőm komputeres és pénzügyes. De persze számos remek külső munkatárssal dolgozunk: szerkesztőkkel, fordítókkal, és kitűnő a kapcsolatunk az ETO-Print nyomdával. Ami a stílust illeti: a könyvesboltban megszoktam, hogy látogatóink nem csupán vásárolni, de beszélgetni is szerettek velünk. Ha úgy tetszik: a kiadót is "beszélgetve" vezetem. És voltaképpen könyveink is beszélgetnek az olvasóval. Egy korban, amelyben beszélgetni lassacskán elfelejtünk.