A Játszmák nélkül sorozat második kötete az Eric Berne által alapított tranzakcióanalízis (TA) felhasználását, alkalmazási lehetőségeit mutatja be a szervezetfejlesztés és tanácsadói munka terén.

Eric Berne (1910−1970) amerikai pszichiáter eredetileg segédkönyvnek szánta az Emberi játszmákat szakemberek számára, így őt magát is meglepte, amikor kötete a művelt laikusok körében is villámgyorsan bestsellerré vált. A siker nemcsak drámaian újszerű elméletének volt köszönhető, hanem a könyv nyelvezetének is, mely frappáns, izgalmas, „letehetetlen” olvasmánnyá avatja a mindnyájunk által mindennap elszenvedett, de soha korábban néven nem nevezett „játszmákat”.

„Meghitt és provokatív elmélkedés a zsidó létről a régi és az új világ között." – Bernhard Schlink

„Monroe Price Bildungsromanja életteli és szórakoztató, sodrása olykor egy Michael Crichton-krimiével vetekszik, érvelésének meggyőző ereje pedig egy New York Times-vezércikkével. A szerző Bécsben született nem sokkal az Anschluss után, pólyában vitték ki az Egyesült Államokba, ahol egy sikeres jogász és tudós többé-kevésbé háborítatlan életét élte.

„Már százszor megmondtam…” − hangzik el nap mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a „megoldással” akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan?

Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél − már a kisgyerek is − pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is ilyen kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást − éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről, igényeiről.

Ha folyton csak igazat mondanánk, pontosabban azt, amit gondolunk, tudunk, érzünk, az élet elviselhetetlen lenne. A hazugság tehát nélkülözhetetlen és mindennapos emberi tevékenység, mégis valamennyi kultúrában negatív megítélés alá esik. Jelen könyvnek nem célja, hogy állást foglaljon a hazugság jogosságáról, csupán arra vállalkozik, hogy a kísérleti szociálpszichológia eredményei segítségével bemutassa ezt a megkerülhetetlen jelenséget.

Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés „beleesik”? Ez a könyvecske – noha az emberek többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja – az előbbi felvetésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük.

A mára alapművé vált kötet új, tizedik kiadása Erős Ferenc utószavával bővült.

Milyen valójában az élet a rácsok mögött Magyarországon? Fiáth Titanilla könyvében saját börtönpszichológusi munkája alapján a börtön belső világát mutatja be, azokat az íratlan szabályokat, amelyek meghatározzák, kiből lesz „menő” és kiből „csicska”, ki ehet asztalnál és ki alhat alsó ágyon.